Történelem
A Mekong-deltában a Kr.u. 1. században jött létre Délkelet-Ázsia első jelentős, Indiai befolyás alatt álló királysága. Dél-Kambodzsa és Dél-Vietnam mellett Funan uralma alá tartoztak, Thaiföld, Burma egyes részei, a Maláj-félsziget és Jáva; a 6 század végén ezeket a területeket meghódította a vazallus állam, Chenla (a Mekong középső folyása, és a Khorat-fennsík). E két állam egyesüléséből jött létre az első Khmer Birodalom.*
II. Jayavarman (802-850) uralkodása alatt, aki Angkort a l5.századig uralkodó dinasztia központjává tette, megkezdődött a Khmer Birodalom klasszikus időszaka.
*A Khmer Birodalom nagyhatalmú királyság volt a középkorban a mai Kambodzsa területén a 9. század és a 15. század közt, amely története során gyakran uralta vagy hűbéresévé tette a mai Laosz, Thaiföld és Vietnam területeit is. Történetét hagyományosan 802-től számítják, amikor II. Dzsajavarman deklarálta, hogy felveszi a "Csakravartim" címet és ezzel egyben kinyilvánította az uralma alatt álló területek függetlenségét az északabbra fekvő Csenla királyságtól, amelynek elődei hűbéresei voltak. A Khmer Birodalom leghíresebb öröksége Angkor, amely a birodalom fénykorában a khmerek fővárosa volt. Angkor a birodalom gazdagságának és hatalmának és változó vallásának jegyeit viseli. A birodalomban volt hivatalos vallás a hinduizmus, a mahájána buddhizmus, majd a 13. században Srí Lankából a théraváda buddhizmust vette át. A korszakból csak kőbe vésett írásos feljegyzések maradtak fenn. A birodalom életét ezekből, a templomok falain fennmaradt képekből, illetve kínai diplomaták, kereskedők és utazók feljegyzéseiből ismerjük.
A 14. századtól a birodalmat egyre erősödő támadások érték a thaiföldi Ajutthaja Királyságtól. 1431-ben elesett Angkor. A khmer birodalom maradékai ezután még néhány évtizedig léteztek. Az utolsó ismert khmer uralkodó Ponhea Jat volt (1462-ig). Angkort fokozatosan elhagyták lakói.
A 12-13. sz. fordulóján Ammantól - Laoszon és Thaiföldön át - a Maláj-félsziget északi részéig terjedt. Kultúrája is ebben az időszakban élte virágkorát. Hanyatlása Angkor 1431-es lerombolásával kezdődött, amelyet a mongol betörések következtében délre húzódó thaiok a 13 századtól többször is megtámadtak. 1434-ben elesett a főváros, s Phnom Penh lett az uralkodó székhelye. Az elkövetkező évszázadokban hol a sziámi királyság, hol a dél-vietnami Nguyen királyok főhatalma alatt állt az ország. I. Norodom király, hogy megakadályozza az ország teljes beolvadását a szomszédos államokba, 1863-ban protektorátusi megállapodást írt alá Franciaországgal, amely azonban 1867-ben az akkoriban létrehozott Francia Indokína részévé tette Kambodzsát.
A második világháború után Norodom Szihanuk herceg - a japán megszállókkal egyetértésben - 1945 szeptemberében bekövetkezett japán kapituláció után Kambodzsa ismét Franciaország védnöksége alá helyezte magát, s 1946-ban - független államként - tagja lett a Francia Uniónak. Teljes függetlenségét csak 1954 július 20-án a genfi Indokína-konferencia után nyerte el. Szihanuk 1955-ben lemondott az uralkodói tisztről, de pártjának a Szocialista Népi Közösségnek választási győzelme után még ugyanebben az évben miniszterelnök, majd 1960-ban államfő lett. A vietnami háború idején Szihanuk egy ideig semlegességet tanúsított, de 1965-ben, mikor az USA szövetségese, Thaiföld segítségével rátámadt országára, megszakította a diplomáciai kapcsolatokat az amerikaiakkal, s Kína támogatását igyekezett megszerezni. Az USA által támogatott belpolitikai ellenfelei, Lon Nol tábornok vezetésével 1970-ben megbuktatták Szihanuk Pekinbe emigrált, ahol ugyanez év májusában száműzött kormányt alakított.
1970. szeptember 9-én kikiáltották a nyugatbarát Khmer Köztársaságot. Ezt követően polgárháború tört ki: Lon Nol tábornok híveinek (akiket az USA és Dél-Vietnam támogatott) és a kommunista vörös khmereknek (őket Észak-Vietnám és Kína támogatott) a küzdelme az utóbbinak győzelmével végződött. a vörös khmerek 1975. április 17-én elfoglalták Phnom Penht. Miután a Pol Pot vezette Vörös Khmerek bevonultak a fővárosba és kikiáltották a Demokratikus Kambodzsa nevű államot, az ország történelmének legsötétebb, legvéresebb korszaka kezdődött el. A vörös khmerek egy agrárparaszti kommunista országot akartak létrehozni, és emiatt úgy gondolták, hogy nincs szükség értelmiségiekre. Ezért haláltáborokat hozott létre ahová bárkit elhurcoltak, ha értelmiségi, tanár, vallási vezető, nem khmer nemzetiségű, szemüveges, nyugattal kapcsolatban álló vagy a „rendszerre veszélyes” ember volt. A legszolidabb becslések szerint is több mint egymillió ember halt meg, de van olyan vélemény, miszerint az akkori 8 milliós lakosság egyharmadát kiirtották. A városokból rengeteg embert telepítettek ki a bombázásokra hivatkozva. A kegyetlenkedések elől sokan átszöktek a thai határon.
A vietnami határ sorozatos megsértése és a vietnami kisebbség kivégzése miatt Vietnam 1979-ben elűzte a Pol Pot rezsimet, ami a hegyekbe és őserdőkbe visszahúzódva folytatott gerillaharcot egészen 1996-ig. Pol Pot 1998-ban halt meg. Emberiség elleni bűntetteiért soha nem vonták felelősségre. A rezsim tagjai közül sokan "normális emberként" élik a mindennapjaikat, buszt vezetnek, vagy éppen idegenvezetők. Ha felmerül bennünk a kérdés miért? – azt válaszolják: a buddhizmus szerint az embereknek nincs joguk ítélkezni.
1976-tól Kambodzsai Népköztársaság
1977-től határviszályok keletkeztek az egy éve egyesült Vietnammal, aminek következtében 1978 végén vietnami csapatok vonultak be az országba. A száműzött kambodzsaiakkal együtt 1979. január 7-én (nemzeti ünnep) kiverték a vörös khmereket Phnom Penhből, majd Heng Samrin vezetésével Vietnam-barát kormányt hoztak létre. Az új rendszer három ellenálló csoporttal találta magát szemben (Szihanuk hívei; a vörös khmerek, polgári republikánusok), amelyek 1982-ben közös emigráns kormányt alakítottak.
Kambodzsai Népköztársaság (1979–1989): A vietnami hadsereg bevonulása után az általuk támogatott kormány került hatalomra. A katonák gerillaharcot folytattak a hegyekbe visszahúzódott vörös khmerekkel. A továbbra is polgárháborúhoz hasonló állapot a 80-as évek végétől kezdett megszűnni. Ugyanekkor tárgyalások is kezdődtek a vietnami katonák kivonulásáról, amire végül 1989-ben került sor.
Miután a vietnami katonák 1989-ben elhagyták az országot, tárgyalások kezdődtek Párizsban az ország jövőjéről. ENSZ békefenntartó csapatokat küldtek az országba és 1993-ban megtartották az első szabad választásokat. A választók 90%-a kinyilvánította a véleményét. Az első helyen Norodom Ranariddh pártja a FUNCINPEC győzött, a második helyet a Hun Sen vezette CPP (Kambodzsai Néppárt), a harmadikat a Buddhista liberális párt szerezte meg. Megalakult a 120 tagú Nemzetgyűlés, amely Norodom Sihanoukot választota királlyá, Norodom Ranariddh és Hun Sen pedig miniszterelnökök lettek. Az 1998-ban tartott választásokat a CPP nyerte, maga mögé utasítva FUNCINPEC-et és az SRP-t. Koalíciós kormány alakult, a miniszterelnök Hun Sen lett. A 2003. július 27-én tartott választások hasonló eredménnyel végződtek. Ismét Hun Sen lett a miniszterelnök, és a mai napig is ő az. 2004-ben Sihanouk király egészsége leromlott, ezért lemondott a trónról. Először úgy tűnt hogy Norordom Ranariddh lesz az új király, de a koronázó tanács végül Norodom Sihamonit választotta Kambodzsa új királyává. A jelenlegi királyt, Norordom Sihamonit 2004. október 29-én választották királlyá egy kilenc tagú koronázó tanács által. Igazi hatalma nem nagyon van, inkább reprezentációs feladatokat lát el. |